Május elseje

Felhívtam reggel Apucit, akinek még ma is dolgoznia kell, megbeszéltem vele a világ ügyes-bajos dolgait és elmeséltem, hogy Anyucival és Tatával elmegyünk a majálisra. A városban ugyanis, a Leutra patak partján állítólag felállítottak családoknak valami szórakoztatót.

Elindultunk, én biciklivel felszerelve, a játszótér felé kerültünk, mert el akartuk kerülni a forgalmas utcát.
Hegyre fel, tolom a bringát, nem is kell segítség. Ez olyan felnőttes, úgyhogy élvezem.

Minden gyerek szeret hintázni, én csak vagy 2-3 hete fedeztem fel magamnak ezt az élvezetet. Előtte kimondottan írtóztam tőle.

Hinta, palinta
Hét krajcár a paprika!


A városban aztán a sok szórakoztató improvizációból ezt a ládába ülős leguruló játékot élveztem a legjobban. Anyuci pedig alig ültetett bele, futott, hogy a másik végében utolérjen. Danóval a kendőben ez neki is jó sport volt...


Mééég!

Nagyon sokat gyalogoltam egész délelőtt, sokat is dícsértek érte.
Ebéd után jót aludtam és folytattuk a május elsejei aktivitásokat: elmentünk egy közeli várhoz a Tutuval, a Leuchtenburgba. Újabban ugyanis nagy rajongója lettem a sárkányoknak, akik tüzet fújnak az orrukon és azonkívül barátságosak. Mint Süsü.
Tata sokat mesélt nekem sárkányokról, ezért reméltem, hogy otthon találom.
Kissé beborult, de mi rendületlenül felmentünk a hegyre.

Körbejártuk a várat, bementünk a vármúzeumba, kerestük a sárkányt, de sajnos dolga volt, azt üzente, üdvözöl - mondta Anyuci.
De a kilátás nagyon szép volt.

Megpihentünk a hangulatos vári kocsmában, ahol tallérban is lehetett fizetni - egy tallér megfelelt egy eurónak, nekünk csak ez az utóbbi volt.

Szép nap volt ez is, Anyuci ezt mind elmeséli este Danónak, mert ő legnagyobb részét átaludta.

Holnap folytatjuk a kirándulási maratont.