Megszületett kistestvérem!
Március 4-én Anyuci felköltötte Apucit, hogy talán ma történik valami, enyhe fájásai voltak - rá kis időre felhívták Anket, a szülésznőt, hogy tudjon ő is róla. Anke szerint, addig, míg nem tudja biztonságban addig még egyetlen fiát - vagyis engem - addig úgysem történik semmi... De 10-kor még fel fog hívni, modta.
Nyugodtan reggeliztünk, de Anyuci már gyakrabban elfordult fújtatni, próbáltam vigasztalni, közben kérdezgettem, hogy "Alles gut?", "Jó?"
9 előtt Apuci elindult velem az oviba, Anyuci megpuszilt, mondta, hogy nagyon szeret és hogy ma meg fog születni a kistestvérem. Apucinak pedig szólt, hogy siessen.
Apuci sietett - fél 10-re értek be a szülestésházba, úgy hogy Anyucinak egyre nehezebb volt menni, Anke nagyot nézett, de egyből látta, hogy itt nincs színészkedés. Elbúcsúzott a kismamától, akit éppen kezelt és betessékelte Anyuciékat a szülőszobába. Elfutott átöltözni, fel akarták váltani egymást Apucival, aki szintén kényelmesebb nadrágba akart bújni. Erre már nem került sor, kisöcsémnek nagyon sietős volt a dolga, 10.31-kor megszületett.
Innentöl kezdve minden nagyon nyugodt és meghitt hangulatú volt. Összebújtak elöbb hárman egy széles nagy ágyban, majd Apuci Ankeval megmosta, megmérte és felöltöztette Kisdanót.
Kisöcsém első perceiben már ügyesen szopizott, ezzel baj nem lesz.
Íme itt 3 órás a kisbaba:
Miután elintéztek minden papírmunkát, délután 15.30-kor Apuci átparkolta az autót és hazavitte kiscsaládját. Otthon pedig gyönyörködtek vadonatúj kisfiukban és izgatottan vártak haza engem:
Én főként annak örültem nagyon, hogy barátom Mio jött értem az oviba, náluk játszodtam egy kicsit és vacsoráztam, mielött hazakerültem kiscsaládomhoz.
Bizony nagyot néztem, amikor megláttam Anyucit és mellette azt a kis pirosarcú csomagot, ami oly törékeny, hogy nem adják csak úgy a kezembe. De így is megcsodálhattam, hogy Anyucival ketten fogtuk.
Eddig minden rendben, csak hagynák, hogy ugráljak az ágyban, mint eddig szoktam... föleg, ha szopizik az ágyban a kistestvérem, szólnak, hogy hagyjam abba. Na jó, akkor máshol tombolok. De eddig nagyon élvezem szürcsölő, vinnyogó, néha üvöltő kisöcsémet. Főleg, hogy a nap legnagyobb részében alszik.
És itt világosan látszik a 2 és fél év különbség, amikor büszkén megsimogatom Danót:
Miután elintéztek minden papírmunkát, délután 15.30-kor Apuci átparkolta az autót és hazavitte kiscsaládját. Otthon pedig gyönyörködtek vadonatúj kisfiukban és izgatottan vártak haza engem:
De kocsikáztatom is, elvégre legyen neki is élménye...
Néha pedig oda is vágom a földhöz. De csak ha már meguntam.
Ezek a bugyuta óvónénik azt kérdezték, hogy krokodilust melengetek-e a mellemen - hát nem láttak még zöld malacot??
Időnként viszont vissza-visszatérek Puppihoz is, főleg, ha babalátogatónk van, olyankor büszkén felköttetem magamra, elvégre fel kell készülnöm alaposan kisöcsém pesztrálására.
Aki ezeket a képeket látja, világosan látja, hogy megállom a helyemet nagytestvér szerepemben.
néha puszilgatom:
Viszont rám kell időnként szólni, hogy vigyázzak, ne rúgdossam, vagy ugráljak Anyuci hasán.
de ha kipakolta a hasát, akkor Julia barátnőjének kis hasa bizony a háttérbe szorult, pedig ő egy hónappal később vár babát:
Az apukák is örülnek a terebélyes pocakoknak:
Aktuálisan így néz ki egy dinnyekúra eredménye - valahogy nem értette meg Anyuci, hogy ne egészbe nyelje le azt a vizenyős gyümölcsöt:
