Ugye, milyen nagy fiú lettem?!
Bizony nekünk is volt karácsonyunk... sőt húsvétunk is. És hogy erről nem annak idején számoltam be, számos oka van: hanyagság, időhiány, sok munka valamint számos betegség és vírus nálunk és a számítógépnél.
Minden második nap azzal a gondolattal keltem fel, hogy ez az a nap, amelyiken végre behozom a blogon azt a sok eseményt, ami az elmúlt hónapokban történt. Írni akartam első erdélyi karácsonyomról, vagy nagyszüleim megérkezéséről januárban, vagy arról, hogy megtörtént az elválasztás, amit úgy én, mint Anyuci is keservesen megszenvedtünk. Nagymama 60.-ik születésnapjáról, vagy arról, hogy kezdtem napközibe járni. Az egyhetes mallorca-i utazásunk se került fel ide, vagy a húsvét, pünkösd, névnapom. A mai nap semmilyen eseményhez se kötődik, de lehet annyiban esemény, hogy ma nem aludt el Anyuci miközben engem altatott, nem érdekelte a mosogatás, háztartás, káosz megszüntetése.
A felsorolt eseményeket bizonyisten behozom, márcsak a sok szép kép miatt is - azonkívül semmi az ég világon nincs, ami rohamos fejlődésemet dokumentálja. Ezt majd fordított sorrendben teszem, hátha ez év decemberéig bepótolom a karácsonyi beszámolót (mert ugye ez volt az első tudatos karácsonyom...).
Akkor hát induljon a beszámolók maratona!
