Ahányszor eljön Tata Jénába, épit egy-egy szekrényt. Tavaly februárban nagy akció volt, de már akkor is segíthettem.
Vajon ez így jó?
Az idén, látva, hogy nyakig vagyunk szanaszét heverő dolgokkal, újabb szekrény készült. Most már komolyabb segítség voltam és fülig ért a szám örömömben.
Pontosan megfigyeltem, hogy hogyan dolgozik a Mester, jövő ilyenkor már én fürészelek, csiszolok, de föleg fúrok!
Mert a fúrógép a kedvenc szerszámom lett, Tata sajnos folyton bebiztosította, mikor letette a kezéből. De én már tökéletesítettem a fúrógép zúgásának hangját. Attól Anyuci majd a falra mászik...
Szakképzett segítségem nélkül bizony nem készült volna el olyan gyorsan a második előszobai szekrény.
Aha, "én fogom!"
Ilyen egyedi és jól passzoló szekrénybe most már elfér esernyő, újság, a papírszemét - csak rá kell álljon a kezünk, hogy oda be is tegyük a dolgokat :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése