Baráti találkozás

Június utolsó hétvégéjén Mexikóba kivándorolt barátainkat, Robertet és Lailat látogattuk meg... nem Mexikóban, hanem Robert szüleinél... Tulajdonképpen csak egy napunk volt egymásra (ay oda-vissza végtelenül hosszú utat leszámítva), de az nagyon szép és intenzív volt.
Hosszú kocsiút után jól fogott egy kis bringázás a nagyon szép és tágas parasztház udvarán.

Drámai esés. Katona dolog - idézem ilyenkor Tatát és csak, ha nagyon fáj sírok vagy kérek pusziterápiát.

Robert és Laila második fia Gabriel jó húsban van és nagyon nyugodt baba (fél éves - 2 hónappal idősebb Danónál).


A foci nemzetközi szenvedély - Emil most már jobban beszél spanyolul, mint németül, de így is nagyon jól megértjük egymást. Lailat is érdekli ám a világbajnokság.

Kirándulunk - hol Ausztriába, hol vissza. Nekünk mindegy hol vagyunk, fő, hogy lehet mászni.

Ritka pillanatok egyike - családi fotó. Ausztriai kilátó, mögöttünk Burghausen, Németország.

Teher...

A büszke apák, régi jó barátok.

Nassolunk (én legtöbbször perecet, az édeset nem igazán kedvelem).

Fiúk:

A helyzet magaslatán, Emil és jómagam:

Én vagyok a legmagasabban, igaz?

Anyuci és Danó:

Kicsi Danó, ne lessél el minden lurkóságot bátyádtól!

Bajor gyerek, hiába él Monterreyben, Mexikóban. Az apja büszke is rá:

Legjobb barátaimmal se szokott ilyen harmonikus lenni az együttlét, mint veled, Emil! Szavak nélkül is csodálatosan megértettük egymást. Hiába, születésünk (jobban mondva az enyém) óta ismerjük egymást - Emil 5 hónappal idősebb. A sok ezer kilométer meg a Nagy Tenger ami elválaszt kutya füle egy ilyen barátság mellett.

Salud! Egészségedre! Prost! Legközelebb Mexikóban!

Hasonlítunk?

Félix Hunor 15 hetesen, 2008 február 8.-án

Dániel Nándor 15 hetesen, 2010 június 12.-én


Nem tagadhatjuk le, hogy testvérek vagyunk - de nem is akarjuk.

Nagytata / Dédtata 94 éves

Isten éltesse sokáig Dédtatát!
Tavaly nyáron augusztusban találkoztunk utoljára.

Dédtata, ha mesélsz, kényelembe helyezem magam.

Így né.

Generációk találkozása.

Felnézek rád.


Egészséget, jókedvet, ihletet a sok szép vershez kívánunk mindannyian Jénából!
Találkozunk augusztusban!

Angiék nálunk

Hosszú idö után ismét ellátogattak Angiék hozzánk. Azóta annyi minden történt!
Zürichböl visszaköltöztek Németországba, de sajnos nem Jénába, hanem Speyerbe. Na de az legalább közelebb van, mint a Svájc.
Közben Johanna és én is megnöttünk, az az 5 hónap különbség már meg se látszik. Johanna is nyurga kislány lett, aki ügyesen beszél magyarul is.

Testvérkéink is szinte egykorúak, Danó márciusi, Gábor pedig áprilisi.
Anyuci és Angi meg próbálták beszélni az élet ügyes-bajos dolgait, sajnos kisebb sikerrel - mert nem könnyű egyszerre beszélgetni és gyerekek után nézni. Megegyeztek, hogy mindezt behozzák telefonon...

Amíg Angi és Stephan valamit intézett, addig olvasás volt a gyerekprogram. Johanna ügyesen mesélt a képekhez, én is igyekeztem. Elia, a szomszédunk fia és nekem jó barátom, érdeklődve hallgatta a magyar szöveget, de ő már tud olvasni és rájött, hogy Anyuci nem is azt olvassa, amit ír, hanem magyarul mesél a képekhez, vagy éppenséggel fordít. Danó pedig azt vizsgálta, hogy egy alkalmas pillanatban összenyálazhatja-e a sima, keménylapú könyvet.


Egy csokor gyerek:

Szép volt, rövid volt. Még gyertek!

Baba-duma

-Joris, idenézz, összekulcsolom a kezem.
-Nahát Dániel, hogy te miket tudsz!

-Majd te is megtanulod, ha akkora leszel, mint én - vagy ha koraérett lennél, akkor még sokkal korábban.
-Hmmm.

-Az nagyon vicces lesz, ha mindeketten összekulcsoljuk a kezünket, hihi.
-Bizony!

Haverok

Anyuciék pont úgy terveztek babát, hogy majd összejárhassanak barátaikkal és a gyerekeknek is legyenek egykorú játszótársaik... vagy nem? Akár tervezték, akár nem, ez jól összejött. Danónak így már sok haverja van.
Jorist például már születésétől kezdve ismeri, ő 6 héttel fiatalabb. Ő Julia és Oli elsőszülött kisfia. A szemszög kissé elferdíti az arányokat, mert azért mégsem annyival nagyobb az én öcsém.

A trió harmadik tagja Gáborka, aki Angi és Stephan kisfia, szinte napra egyidős Jorisszal. Csak most éppen nincs kedve pózolni.

Kint az udvaron már mindenkinek jókedve van. Elől Gábor és Joris (9-9 hetesen), hátul Danó (15 hetesen).

Kicsi Áron 3 nappal fiatalabb Danónál, Emőke és Matyi második kisfia, súlyban is hasonló kategória. Ha eddig valaki számolta, ezek mind fiúk!

Sajnos a nagyokról nem készült szalonképes éles kép, de ez a látvány is elragadó. További (profibb) képeket Emőke készített, ahhoz pedig katt ide

Danó-mánia

Tulajdonképpen Danó 3 hónapos szülinapjára készültünk néhány képpel... íme már szinte negyedik hónapját tölti... Na de gyorsan megmutatjuk a sztárfotókat és a gyönyörűen fejlődő babát.
Ismertető jele a dupla toka :)

Kedvenc szórakozása már néhány hete az imádkozás - vagy éppenséggel kezeit morzsolja, vagy malmozik, a helyzetnek megfelelően.

Nyálazik is szorgalmasan, minta egyszerre 5 foga nőne, pedig még egy sem. Van hogy a kezét is begyúrja a szájába, nagyokat cuppogtat és közben csak úgy csöpög a babanyál.

Igazi vasgyúró! Az U4-esen (negyedik orvosi kivizsgálás) május 4-én 7140 grammot nyomott a mérlegen és 65 centis volt, rá 2 hétre az első oltáson már fél kilóval többet. Meddig megy ez így?!

Különben nagy vigyormanó, sokat mosolyog, néha hahotázva kacag (legtöbbet Apucival) és általában nyugodt baba.

Fintorgó Danóka

Hason nem szereti még annyira, nem is kínozzuk naponta (pedig kellene, hogy erősödjön a háta!), meg is lepi ez a szemszög: Óóó! Hiszen ez nagyon érdekes!

Flying superbabe! - játszik vele Apuci és közben jócskán edzi a karizmait. Dániel ezt nagyon élvezi.

Mindenhol jó, de a legjobb Félix ölében. Legalábbis én minden nap legalább egyszer kikövetelem magamnak, hogy az ölembe ültessék kisöcsémet. Mert bizony én is erős vagyok!

Ömlesztve

Az én kis családom! - mondja Apuci reggelente meghatódva, mikor lefordul az ágy széléről, mert kitúrjuk onnan - miközben visszanéz az alvó társaságra.
Ki hitte volna, hogy így is lehet aludni?!


Ágyunk nem túl széles (140 cm), de sok-jó-ember-kis-helyen-is-elfér alapon összehúzzuk magunkat. Illetve én a legkevésbé. Január óta a saját vadonatúj ikeás ágyamban alszom el a szobámban, de éjszaka át szoktam menni. Ha pedig előfordul, hogy olyan mélyen alszom, hogy az ágyamban maradok, Apuci már nyugtalan és nem alszik jól.
Danó az én régi ágyamban alszik, ami a nagy ágyhoz van tolva - mert ugye csecsemő és így könnyebb az éjszakai szopi. Csakhogy éjszakai szopi általában nincs, úgyhogy Anyuci is már ügyesen átalussza az éjszakát. Kissé zsibbadtan ébred, mert jobbról-balról be van szorítva, de van annál nagyobb boldogság, mint fiai szuszogására ébredni?
Az alvársól sok ideológia és elképzelés van, nekünk ez így jó, más csinálja másképp.

Esküvői brunch

Szomszédaink meghívtak június 6-án egy esküvői brunch-ra, vagyis egy reggeli és ebéd keverékre. Az esküvő tulajdonképpen már tavaly augusztusban volt, de most akartak a családdal, barátokkal, ismerősökkel laza keretek között ünnepelni. Nagy szerencsénk volt az időjárással, igazi nyári napot ígértek, borús, hideg napok után. Be is vált, már útban a piknikezés felé le kellett egy réteg ruhát vennem, olyan melegem lett.

Danót is ünneplő bodyra levetkőztettük, abban feszített szinte végig alvási pozicióban.

A brunch egy igazi stadionon volt, a világhírű Carl-Zeiss-Jena harmadik ligás focicsapata szokta ott megejteni gólszegény meccseit. Nekünk rengeteg helyünk volt, szerencsére árnyékot is találtunk, ahol jóízűen majszolhattam a türingiai kolbászt.

Rengeteget szaladgáltam, fociztam, ugráltam a gyerekeknek felállított trambulinon, úgyhogy nagyon jólesett utána a frissen sült kaja. Habár én vagyok a családban az egyetlen igazi türingiai nem tartottam be a konzervatív kolbászevési szokásokat - én csak ketchuppal ettem... Anyuciék örömére, mert jutott a piros szószból épp elég az arcomra.

Ketchupos képpel, latyakos hajjal játszodtam tovább. A háttérben valami skandináv társas játékot játszanak a vendégek (viking-sakk).

Aztán jöhetett egy kis kapaszkodós-lovaglós játék Apucival.

Jó buli volt, délután 4-kor hazamentünk.