Az elmúlt vasárnap sokáig lustálkodtunk, ilyenkor legszívesebben nemcsak Anyuciékhoz, hanem Danóhoz is bújok. Ezt nem mindig szeretik a szüleim és próbálják velem nem éreztetni, hogy nem mindig olyan jó ötlet. Viszont megéri könyörögni, hogy ölbe vehessem kisöcsémet, mert mint látszik ő is élvezi, csibészesen vigyorog.
Ilyenkor én nagyon büszke vagyok, mert ugye látszik, hogy jó kezekben van a baba.Különben e fotók között kacagott Dániel először hangosan, hahotázva. Majd elolvadtunk mind tőle.
Szintén a napokban fordult el először (balra) és magára húzta azt a tál vizet, amit Anyuci pelenkázáshoz szokott előkészíteni. A vizet amúgy is nagyon szeretni, tehát csak száraz ruhát kellett kapjon.
Rohamosan fejlődik!
Anyuci három kedvenc motívuma:
Milyen jó, hogy van egy kistestvérem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése