Ezt a bejegyzést májusban kezdtem el... augusztus közepén már illene közzétenni...
Kétnyelvű gyerek létemre elég jól bírom úgy a magyart, mint a németet. Anyuciék meg voltak győződve, hogy később fogok majd beszélni, de velem egykorú (fiú)barátaim is kb. annyit mondanak mint én, sőt van aki még kevesebbet. És ők mindezt csak egy nyelven.
Németül az az igazság, hogy jobban beszélek - vagyis több szót ismerek, hosszabb mondatokat alkotok, mint magyarul. Magyarul Anyucin kívül senkit se hallok beszélni, kivéve, ha magyar vendégeink vannak, pl. hála ama 7 hetes nagyszülői látogatásnak és gondoskodásnak, mert az nyelvileg nagyon előrevitt.
Amíg itt voltak Nagymamáék, magabiztos fiatalember létemre az "ákom! nem ákom!" volt a kedvencem, vagyis "akarom, nem akarom" (persze a helyzetnek megfelelően hol az egyik, hol a másik). Most már ki tudom rendesen mondani, csak éppen ritkábban használom magyarul.
Sok aranyos dolgot összehalandzsázok, amitől szüleim el vannak olvadva. Hogy miket mondok németül, az itt nem érdekes, de néhány magyar mondatot feljegyzett Anyuci. Sajnos túl keveset - mert mindig elfelejti. Ő már csak ilyen...
Időhúzás, lefekvés előtt - ezért sárga lap járna:
El kell pakoljam a játékot. A vonatot... Nem ákom aludni! (május 15)
-Én nézem Danót.
-Gyere, Félix!
-Néztem Danót, most reggelizhetünk. (május 16)
Nem megyünk oviba! Be van csukva az ovi. Nincsenek gyerekek az oviban. (május 18)
-Félix, gyere fogat mosni!
-Neem! dolgozom itt, Anyuci! Ich muss mein vonat paparieren (=reparieren) (május 26)
-Nem megyünk oviba, inkább tutval Tatához. Az oviban vannak sok gyerekek, nem férünk az oviba. Az ovi be van csukva, sajnos. Nem megyünk oviba. (június 1)
Tatáék szerint úgy beszélek magyarul sokszor, mint a csángók.
Pl. az esti mese végén én fújom malacka kiáltását:
Forró vizet az kopacra!
Fogom erősen az kanált. (augusztus 8)
Vagy, ha a városba megyünk, kérlelni szoktam néha Anyucit:
Menyünk buszval haza!
Vagy:
Játszunk Dánielvel. (Mert a hasonulást nem nekem találták ki...)
Anyucival magyarul beszélek mindig, ha viszont nem jut eszembe egy szó magyarul és nem akarom keverni, akkor nagyon töröm a fejemet (Anyuci szokta mondani, hogy szinte hallja, hogyan csikorognak a kerekeim).
Pl. ha rámutat Anyuci egy szürke egérre és ha nem jut eszembe a szó, akkor azt mondom, hogy: aaaz nem lila egéjke. Nem pijos... aaaz... egéjke.
Vagy éppenséggel rákérdezek: Az mi az?
Állítólag, ha németül beszélek, nem használok magyar szavakat, sőt Anyuci nagyon büszke volt a minap, mert Uta-ovónéni beszámolt arról, hogy milyen tisztán és értheően beszélek.
Sőt néha fordítok.
A múltkor Apuci olvasott egy könyvből: Das ist ein Regenbogen (=ez egy szivárvány).
F: Ja. Regenbogen. Mama sagt szivárvány.
Vagy:
Ich hab´harten Kopf. Mama sagt kemény.
Lefekvés előtt - alvás helyett:
F: Alszik a süt a nap?
A: Igen, alszik a napocska.
F: De nem álmos a napocska! (július 29)
Tudni kell rólam azt, hogy nagyon szeretek öltözködni, én szeretem eldönteni, hogy mit veszek fel, kisebb nagyobb sikerrel. Ha kell ezt magyarul is értésére próbálom adni Anyucinak, hogy miért ezt és miért nem amazt akarom felvenni...
A: Félix, próbáld fel ezt a fürdőbugyit.
F: De ez kicsi nekem.
A: Biztos?
F: Igen, kicsi nekem. De ez kislányoknak való. Das kann ich nicht anziehen. (=Nem vehetem fel) (augusztus 5)
Nemsokára indulunk végre valahára Tatáékhoz (és előtte Hannáékhoz a nagy vízhez, amit Anyuci úgy nevez, hogy Balaton - napok óta úszógumival a derekamon járok fel s alá a lakásban...) és akkor reméli Anyuci, hogy lesz ismét egy nagy adag magyar-nyelv impulzus, amit majd büszkén fogok Jénában is használni.
Erről majd beszámolok.
