Kirándulunk

Május utolsó szombatján kirándulni ment az ovi, Anyucival és Danóval mi is hozzájuk szegődtünk. Apuci otthon gyengélkedett (torokfájás, nátha és a velejárói). Így Anyuci kissé stresszben volt, hogy hogyan fog majd 2 gyerekkel boldogulni, főleg, ha én már nem bírom az utat. De ez fel se tevődött.
A cél a közeli domb kilátója volt, az erdőn keresztül, néhol meredeken felfelé (majd persze lefelé).
Míg más velem egykorú gyereket toltak a szülei kocsiban, addig én nagyokat szaladgáltam, hogy nemcsak Anyuci volt büszke rám.

Ki gyorsabban, ki lassabban - vidáman haladt a csapat, főleg, hogy Dana ovónéninek (itt elől) jó motivációs ötletével bíztatta a társaságot, hogy a gumimaci fákról az érett és földre esett gumimacikat megkeressük és felvegyük. Én is találtam néhányat, eszembe se jutott megkérdőjelezni, hogy létezik-e gumimacifa és miért csak az erdőben...


Fáradhatatlanul szaladgálok le s fel...

Majd megpihenek a társasággal - a képen mögöttem Lindi ovónéni, aki ötünkre vigyáz - az ovóda jellegéhez és személyzetéhez később.

Piknikezik és beszélget a társaság. Én jól belaktam gumimacival, ezért amit Anyuci nem bírt megenni és senkinek se tudott elajándékozni, az madárlátta lett.

Dánielt is sokan tolták, szinte végig aludt, amire sokan bizony rácsodálkoztak, hogy milyen könnyen kezelhető baba. Én is büszke voltam rá, mert így Anyuci velem is szaladgálhatott.

Pünkösd

Két szál pünkösd rózsa,
kihajtott a tóra ...
...nem is igaz, hanem Mioék kertjébe, csak azt nem lehet énekelni.

Pünkösd vasárnapja igazi nyári nap volt - mondhatni az idén vasárnapra esett a nyár Németországban... Lehet, hogy ez gonoszság, de Anyuci úgy véli, hogy a német nyarak nagyon rövidek és hüvösek.
Szóval kihajtottunk Tutuval Mioék frissen szerzett kertjébe, amit gondozás fejében használhatnak. Nagyon szép, főleg, ha nem veteményezni megy oda ki az ember, hanem pl. játszani és pihenni.
Danó ennyi zöld fűhöz körös-körül még nem volt szokva, ezért előbb kétkedve nézett körül.

De rájött, hogy nem is olyan rossz kint lenni a friss levegőn.

Még egy hetyke vigyorra is telt és kimondottan élvezte a napot. Elégedettségét néha vigyorral, néha pedig nagyon hosszú alvással nyugtázza.

Én Mioval előbb a lengőágyat lengettem.

Majd az épülőben levő homokozót hordtuk szét... vagyis segítettünk Susinak és néha veszekedtünk a markolók miatt.


Legrégebbi barátommal Mioval - hajaj, hogy megnőttünk mindketten!

A kerthez ez a kis házikó is tartozik, ott megfőztünk egy gyors vacsorát.

Majd indulás előtt befeküdtünk még egyszer a lengőágyba olvasni és persze vadulni!

Testvérek

Az elmúlt vasárnap sokáig lustálkodtunk, ilyenkor legszívesebben nemcsak Anyuciékhoz, hanem Danóhoz is bújok. Ezt nem mindig szeretik a szüleim és próbálják velem nem éreztetni, hogy nem mindig olyan jó ötlet. Viszont megéri könyörögni, hogy ölbe vehessem kisöcsémet, mert mint látszik ő is élvezi, csibészesen vigyorog.

Ilyenkor én nagyon büszke vagyok, mert ugye látszik, hogy jó kezekben van a baba.
Különben e fotók között kacagott Dániel először hangosan, hahotázva. Majd elolvadtunk mind tőle.
Szintén a napokban fordult el először (balra) és magára húzta azt a tál vizet, amit Anyuci pelenkázáshoz szokott előkészíteni. A vizet amúgy is nagyon szeretni, tehát csak száraz ruhát kellett kapjon.
Rohamosan fejlődik!

Anyuci három kedvenc motívuma:

Milyen jó, hogy van egy kistestvérem!

O sole mio!

Búcsú

Nagymamának és Tatának sajnos haza kellett utaznia egy 7 hetes jénai tartózkodás után.
Március 21-én érkeztek, hogy megismerjék második unokájukat, Dánielt, segítsenek a háztartásban, ringassák az újszülöttet hasfájós pillanataiban, reggel vigyenek engem az oviba, délután menjenek értem, stb. stb.
Rengeteget segítettek: Tatával barkácsoltam, fociztam, bevásároltam és jártam a játszóteret, míg Nagymama főzött, takarított, szanaszét heverő játékaimat és ruháimat rendületlenül nap mint nap összeszedte és bűvös kézzel és énekléssel nyugtatgatta a ritkán hasfájós Danót.
Annál nehezebb volt elbúcsúzni!

Máris hiányoztok és szívből köszönünk mindent!

Barkácsolás

Ahányszor eljön Tata Jénába, épit egy-egy szekrényt. Tavaly februárban nagy akció volt, de már akkor is segíthettem.


Vajon ez így jó?

Az idén, látva, hogy nyakig vagyunk szanaszét heverő dolgokkal, újabb szekrény készült. Most már komolyabb segítség voltam és fülig ért a szám örömömben.


Pontosan megfigyeltem, hogy hogyan dolgozik a Mester, jövő ilyenkor már én fürészelek, csiszolok, de föleg fúrok!


Mert a fúrógép a kedvenc szerszámom lett, Tata sajnos folyton bebiztosította, mikor letette a kezéből. De én már tökéletesítettem a fúrógép zúgásának hangját. Attól Anyuci majd a falra mászik...


Szakképzett segítségem nélkül bizony nem készült volna el olyan gyorsan a második előszobai szekrény.

Aha, "én fogom!"


Ilyen egyedi és jól passzoló szekrénybe most már elfér esernyő, újság, a papírszemét - csak rá kell álljon a kezünk, hogy oda be is tegyük a dolgokat :)

Statisztikai adatok

Rohamosan repül az idő!
Május 4-én Dániel Nándor 2 hónapos, jómagam, Félix Hunor pedig 2 és fél éves.
Mindketten nagyot fejlődtünk, de persze Danó fejlődése látványosabb az elmúlt 2 hónapra.
Tatáék unszolására kibéreltek Anyuciék egy mérleget és ünnepélyesen készültünk a mérésre.
Előbb fürdés:

Amit Danó láthatóan élvez. Már úgy néz ki, kicsi neki a kád. Ha rugdolózik - amit előszeretettel tesz - majd kiveri a kád oldalát!

Fürdetés előtt ruhástul:

Fürdetés után meztelenkedve, amit imád!


Adatok:
születési súly: 3900 g
2 hónaposan: 6200 g

Születési méret: 54 cm
2 hónaposan: 60 cm

Ugye hogy megnőtt ez a vigyorkirály?


Bizony, én se hagyom magam, lépést tudok tartani Tata statisztikájával:

Adatok:
születési súly: 3420 g
1 évesen: kb 10 kg
2 évesen: kb 13 kg
2,5 évesen: 14 kg

Születési méret: 52 cm
1 évesen: 72 cm
2 évesen: 87 cm
2,5 évesen: 93 cm

Nyurga és szemrevaló fiatalember lettem, mondják az elfogult rokonok :)

Eisenach

A borús idővel dacolva, eldöntöttük, hogy ellátogatunk az eisenachi Wartburgba. Apuci is munkaszünettel ünnepelte a vasárnapot, azonkívül Nagymama és Tata utolsó hétvégéje nálunk. Hadd lássanak mást is az oviba és játszótérre vezető úton kívül. Ígyhát felkerekedtünk mindannyian, másfél órát vonatoztunk és megérkeztünk Eisenachba. A városról is hallotunk sok jót (pl. Bach és Luther is ott lakott), de célunk elsősorban a Wartburg volt (igen, erről nevezték el annó az NDKs autómárkát).
Nem kis hegynek néztünk elébe, de pompás villanegyeden kersztül nagyon szép erdőút vezetett oda. Eisenach egyik múzeuma, a Reuter-Villa mellett is elmentünk, amely már csak azért is érdekes, mert e íróról elnevezett utcában lakunk mi Jénában.

A várhoz vezető kapaszkodó előtt megpihentünk türingiai kolbászt majszolva az ún. szamár-állomásnál. Megismerkedtünk a csacsikkal is. Ezt a ritka szép példányt is Félixnek hívják, amint a homlokán levő névtáblája mutatja.

Gyerekeknek találták ki ezt a szamár-állomást, hogy néhány euró fejében a kapaszkodó egy részét szamárháton tegyék meg. Nekem elég volt csak röviden ráülni az egyik csacsira.


Felérve, a kilátóhoz körülnéztünk, majd el is eredt az eső. Míg Nagymamáék múzeumba mentek, addig szüleimmel és Danóval a vár kávézóját ostromoltuk, ahol sok más gyerek is volt.

A várva-várt pillanat végre elérkezett, megtaláltuk a sárkányt, majd Anyucinak elújságoltam:
"A sárkány vizet fúj!". Van ilyen...


Béke és háború

Nagymama felfelé menet folyton hajtogatta, hogy milyen jó lesz majd lefelé menni... bizony lefelé már szaladnunk kellett, mert el akartunk érni egy vonatot és az időjárás nem volt olyan kedvező, hogy még két órát lötyögjünk a városban a következő vonatig.

"Félre az útból" - kiabáltam, miközben vágtattam lefelé.

Egy gyors fotó erejéig megnéztük Eisenach gyönyörü piacterét, amely közepén ismét vizet köpködő sárkányok voltak.

A város kapuja a Nikolai-templom.
Innen már két lépés az állomás, szerencsésen elértük a vonatot.


Megúsztam a mai napot délutáni alvás nélkül.

Május elseje

Felhívtam reggel Apucit, akinek még ma is dolgoznia kell, megbeszéltem vele a világ ügyes-bajos dolgait és elmeséltem, hogy Anyucival és Tatával elmegyünk a majálisra. A városban ugyanis, a Leutra patak partján állítólag felállítottak családoknak valami szórakoztatót.

Elindultunk, én biciklivel felszerelve, a játszótér felé kerültünk, mert el akartuk kerülni a forgalmas utcát.
Hegyre fel, tolom a bringát, nem is kell segítség. Ez olyan felnőttes, úgyhogy élvezem.

Minden gyerek szeret hintázni, én csak vagy 2-3 hete fedeztem fel magamnak ezt az élvezetet. Előtte kimondottan írtóztam tőle.

Hinta, palinta
Hét krajcár a paprika!


A városban aztán a sok szórakoztató improvizációból ezt a ládába ülős leguruló játékot élveztem a legjobban. Anyuci pedig alig ültetett bele, futott, hogy a másik végében utolérjen. Danóval a kendőben ez neki is jó sport volt...


Mééég!

Nagyon sokat gyalogoltam egész délelőtt, sokat is dícsértek érte.
Ebéd után jót aludtam és folytattuk a május elsejei aktivitásokat: elmentünk egy közeli várhoz a Tutuval, a Leuchtenburgba. Újabban ugyanis nagy rajongója lettem a sárkányoknak, akik tüzet fújnak az orrukon és azonkívül barátságosak. Mint Süsü.
Tata sokat mesélt nekem sárkányokról, ezért reméltem, hogy otthon találom.
Kissé beborult, de mi rendületlenül felmentünk a hegyre.

Körbejártuk a várat, bementünk a vármúzeumba, kerestük a sárkányt, de sajnos dolga volt, azt üzente, üdvözöl - mondta Anyuci.
De a kilátás nagyon szép volt.

Megpihentünk a hangulatos vári kocsmában, ahol tallérban is lehetett fizetni - egy tallér megfelelt egy eurónak, nekünk csak ez az utóbbi volt.

Szép nap volt ez is, Anyuci ezt mind elmeséli este Danónak, mert ő legnagyobb részét átaludta.

Holnap folytatjuk a kirándulási maratont.