Az én kis családom! - mondja Apuci reggelente meghatódva, mikor lefordul az ágy széléről, mert kitúrjuk onnan - miközben visszanéz az alvó társaságra.
Ki hitte volna, hogy így is lehet aludni?!
Ágyunk nem túl széles (140 cm), de sok-jó-ember-kis-helyen-is-elfér alapon összehúzzuk magunkat. Illetve én a legkevésbé. Január óta a saját vadonatúj ikeás ágyamban alszom el a szobámban, de éjszaka át szoktam menni. Ha pedig előfordul, hogy olyan mélyen alszom, hogy az ágyamban maradok, Apuci már nyugtalan és nem alszik jól.
Danó az én régi ágyamban alszik, ami a nagy ágyhoz van tolva - mert ugye csecsemő és így könnyebb az éjszakai szopi. Csakhogy éjszakai szopi általában nincs, úgyhogy Anyuci is már ügyesen átalussza az éjszakát. Kissé zsibbadtan ébred, mert jobbról-balról be van szorítva, de van annál nagyobb boldogság, mint fiai szuszogására ébredni?
Az alvársól sok ideológia és elképzelés van, nekünk ez így jó, más csinálja másképp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése