Hosszú idö után ismét ellátogattak Angiék hozzánk. Azóta annyi minden történt!
Zürichböl visszaköltöztek Németországba, de sajnos nem Jénába, hanem Speyerbe. Na de az legalább közelebb van, mint a Svájc.
Közben Johanna és én is megnöttünk, az az 5 hónap különbség már meg se látszik. Johanna is nyurga kislány lett, aki ügyesen beszél magyarul is.
Testvérkéink is szinte egykorúak, Danó márciusi, Gábor pedig áprilisi.Anyuci és Angi meg próbálták beszélni az élet ügyes-bajos dolgait, sajnos kisebb sikerrel - mert nem könnyű egyszerre beszélgetni és gyerekek után nézni. Megegyeztek, hogy mindezt behozzák telefonon...
Amíg Angi és Stephan valamit intézett, addig olvasás volt a gyerekprogram. Johanna ügyesen mesélt a képekhez, én is igyekeztem. Elia, a szomszédunk fia és nekem jó barátom, érdeklődve hallgatta a magyar szöveget, de ő már tud olvasni és rájött, hogy Anyuci nem is azt olvassa, amit ír, hanem magyarul mesél a képekhez, vagy éppenséggel fordít. Danó pedig azt vizsgálta, hogy egy alkalmas pillanatban összenyálazhatja-e a sima, keménylapú könyvet.
Egy csokor gyerek:
Szép volt, rövid volt. Még gyertek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése