2010. április 12., hétfő

Húsvét


Volt Jénában is nyuszijárás, bizony nagyon élveztem. Anyuciék majdnem elfelejtették, hogy itt szoktak tojást is keresni, két nappal húsvét előtt juttatta eszükbe Uta barátnőjük.
Pedig tavaly is volt keresgélés, annak idején Oma és Opa kis udvarán, Saarlouis-ban, Lilith és David unokatestvéreim segítettek akkor.

Itt David önzetlenül megosztja velem a zsákmányát:

És a kosárkába összegyűjtöttem segítséggel elég sok lila, Milka-feliratos nyuszit és tojást.
Mivel olyasmit én tavaly még nem ettem és nem is ismertem, boldogan el is osztottam őket (a tulajdonjog tudatom se volt még annyira kifejlődve, mint manapság).

Az idén Jénában nagy felhajtással készült a család a húsvétra. Nagymama kitett magáért - mint mindig - sütött nagyon finom diós- és mákosbeiglit.

Reggeli előtt kimentem az udvarra a kis kosárkámmal tojást keresni, mert állitólag ott is járt a nyuszi. Most már egyedül keresek, egy kis segítséget nyújt viszont Nagymama, aki fentről a balkonról irányít:

Bokor aljába, fűbe, a csúszdám elé is elejtett a nyuszi színes tojást.

A pirostojás volt a kedvencem, a lila és más csomagolású tojások és nyuszik előbb nem érdekeltek: "Azt nem! Az cukor!" - mondtam és ez valamiért nagy hahotát váltott ki. Végül is jól megtelt a kosárkám, amire nagzon büszke voltam.

Utána felmentünk reggelizni, én pedig szétosztogattam a nyuszikat az asztalon, az enyém persze a legnagyobb volt, csengö is volt a nyakában.

Szines tojást megtörni és megpucolni nagyobb élvezet volt, mint megenni, de azért nem csak a rakott krumpliba szeretem a tojást.

Mivel kisöcsém még túl kicsi nagy akciókhoz, ezért a húsvéti séta csak a domboldali játszótérig történt. Az első néhány métert még lábhajtásos biciklin tettem meg, de Danó sétáltatása óta van egy sokkal jobb járművem is. Kapaszkodni nem is kell annyira:

Dániellel még nem lehet tombolni, de szerencsére a szüleimmel egész jól lehet mászni, hintázni, körhintán forogni illetve forgatni:




Jövőre majd ketten keressük a tojásokat, ami kissé aggodalommal tölt el, hiszen ez azt jelenti, hogy meg kell majd osztanom a talált zsákmányt. De addig még gyakorolom a nagyvonalúságot.

Nincsenek megjegyzések: