7 hét

Csütörtökön virradóra,
megjött Danó e világra!

És ennek már pont 7 hete, hogy megszületett kisöcsém. Ki hitte volna, hogy akkorát fejlődik ez az idő alatt. Ezt az időt természetesen végtelen mennyiségű képpel dokumentáltuk, aminek csak egy töredékét mutatjuk itt be -de akkor is sok, csak a türelmesek "lapozzanak". De igérem, megéri.
Apuci itt büszkén szorongatja kétnapos kisfiát:



Vasárnap reggel összebújunk mind, én mindenképp meg akarom szorongatni és ölbe akarom venni Danókát, hiszen a Puppimmal annyit gyakoroltam! Anyuci szelíd, de koncentrált felügyelete alatt ezt meg is tehetem.


Amíg én szánkózom szomszéd barátommal, addig Anyuci Dániel születésének negyedik napján, vagyis vasárnap, sztárfotókat készít a babáról:

Hát nem ennivaló?


...és ő tűri rendületlenül, miközben arcát simogatja a nap:

Dániel még alig egy hetes itt, de már befészkelődött ő is a nagy ágyba! Ha épp oviban vagyok, akkor nem baj, engedem:

Egy csokor gyerek:
Az egy hetes Dániel kedvenc helyén, Anyucinál:

Apuci pelenkázott kizárólag az első héten, ezt elrendelték a szülésznők, hogy pihenhessen Anyuci. Ment neki ez könnyen, hiszen gyakorolt apa:

Még egy csokor gyerek, Dániel kéthetes születésnapján:

Megérkezett Nagymama és ő is szivesen ringatja a csak ritkán hasfájós babát:


Március 23 - egy megszokott kép a reggelinél:

Szieszta a kanapén, ami csak azért lehetséges, mert én oviban vagyok:

Büszke nagy tesó vagyok, folyton lesem, hogy mikor kacag, mert szokott! És olyankor én is nagyon örülök:


Itt nem a tévé előtt ülünk, hanem bemutatjuk Xenia keresztanyámnak a családot. Dániel már egész éberen figyeli a fényeket, a modern technikát sose túl korai elkezdeni. A skype jó találmány, csak kár hogy sosincs rá időnk:

Nagymama magyaráz a négy hetes Danónak:

"Hogy nem hagyják az embert aludni!"


Itt nem azért olyan nevetős, mert április 1, hanem mert Tata, tokája láttán folyton falusi plébánosnak nevezi. Ezt Anyuci nem élvezi egyáltalán. De ami igaz, az igaz, elég dagi kisöcsém:

Nagymama és unokája:

Nem mondjuk meg hányadik fürdetés ez, mert megköveznek, de tény az, hogy Németországban késöbb és ritkábban fürdetik az újszülötteket, hogy védjék zsenge kis bőrüket. Amúgy se mocskos egy ilyen pici baba, elvégre se homokozóba nem jár, se pocsolyába nem tapicskol élvezettel, mint én. De azért a fürdetés nagy családi élmény, én is besegítek:

Dániel ismét a kedvenc helyén, ahol sokszor órákig elvan:

Csevegés nagymamával.
Mikor alszik, horkol, mikor nyújtózkodik, morog és ha ébren van aranyosan gőgicsél. Itt több mint négy hetesen, március 5-én:


Változatok egy témára:

Családi fotó egy csokor gyerekkel.
Apuci is otthon van, de csak azért, mert készülünk a nagy utazásra. A fiúk, vagyis én Apucival indulunk Saarbrückenbe, Lilith elsőáldozására. Nagy izgalomban voltam, mert piros és fehér vonattal is ígérték, hogy megyünk, 6 óra vonatozás áll előttünk. Apuci is izgul, mert ez az első hosszabb utazása velem. De ezen a képen egyikünkön se látszik az izgalom:


Első hosszabb kirándulása Dánielnek pedig Weimarba vezetetett egy nappal később, április 10-én. Anyuci félig-munkaügyben utazott oda, de azért inkább be akarta mutatni kollegáinak és kedves ismerőseinek a babát. Csodájára is jártak:

Kukucs!

5 hét:

És zárul a kép Apucival, aki immár 6 hetes fiát tartja az ölében (van aktuálisabb is, de azt majd legközelebb):