Állatkert

Mivel meleget ígértek a meteorológusok, úgy döntöttünk, hogy nem megyek oviba, hanem megnézünk egy közeli állatkertet. Mivel Jénában nincs, 20 km-nyire kellett elutazni, Eisenbergbe, amiről Anyuci csupán hallott, hogy kicsi, de jó, de még sosem volt.

Mit szólsz Dagi-Danó, elmegyünk az állatkertbe?


"Ne félj, vigyázok majd rád!" - reggeli készülödés, miután felhívtuk az ovónénit, hogy beírhat hiányzónak.



Anyuci kikereste az útvonalat interneten, valamint minden információt az állatkerttel kapcsolatban és elindultunk.
Az internet szerint hétfőtől vasárnapig 9-től 18-ig nyitva a kert, de a kassza mégis zárva volt, ami nagyon meglepett bennünket. Hiába jöttünk volna?
Egy néni, aki kerti munkát végzett a bejáratnál, mondta, hogy nyugodtan bemehetünk, a belépő árát pedig dobjuk az erre a célra szerkesztett nyílásba a kassza rácsai között.
Ki volt készítve majmoknak és kecskéknek való eledel, 1€ zacskója, erre is ugyanoda lehetett a pénzt bedobni.
Ez igen! Ez bizalomra megy.
Be is dobtuk a pénzt (szerencsére megnéztük az interneten, hogy mennyibe kerül fejenként...) és vettünk 3 zacskó kaját. Hogy hogyan nyújtsuk be a majmoknak a gyümölcsöt, zöldséget, az is le volt írva a ketrecük előtti táblára és egy kihegyezett bot állt rendelkezésünkre, hogy arra szúrjuk a sok finomságot.
Nem kellett hívogatni őket, egyből jöttek, ahogy hadonásztunk a naranccsal, retekkel, almával a bot végén. Muris volt nézni, hogy milyen cselekhez folyamodtak, hogy társaik elől leszedjék a kaját.

Amit viszont egyáltalán nem találtam murisnak, az az volt, amikor a kajával együtt a majomfönök a botot is megragadta és behúzta a ketrecbe. Úgy találta, hogy a többi majomnak többet adtam. Bizony ettől eléggé elszontyolodtam.

Szerencsére volt egy játékmarkoló, amellyel pénzbedobás fejében kavicsot és homokot lehetett markolászni. Az nagyon érdekes volt.

Bemehettünk a kenguruk területére is, a táblára csak annyi volt kiírva, hogy nyugodtan, hangoskodás nélkül kell haladni és nem szabad őket etetni. Bámultuk is Tatával, de ők ránk se hederítettek.

Azonkívül bemehettünk még a háziállatokhoz, pl. a pónilovakhoz, akik mint a kicsikutyák úgy jöttek utánunk és kérték a kecskéknek szánt eledelt.

Kissé tartottam tőlük, de velem volt Tata, így én is megsimogattam borzas fejüket.


Tyúkok, nyuszik, disznók, ökrök és számtalan mennyiségű mekegő kecskét is láttunk, ez utóbbiakat meg is szabadott eteteni (ezt ismét táblák jelezték). Az elején húzódoztam, de aztán belejöttem az etetésbe.

Úgy kunyeráltak, mint valami kisgyerekek, olyan hangjuk is volt. Osztogattam is nagyvonalúan a szárazeledelt.

Szinte csak magunkra voltunk az állatkertben, néhány állatgondozó osztogatta az állatoknak az ebédet. Bizony mi is megéheztünk, csak éppen ott nem vásárolhattunk semmit, úgyhogy elbúcsuztunk a mekegő bandától és elindultunk Jénába.
Sziasztok! Még jövünk!

Erfurti kirándulás - második rész

Miután bejártuk a nagy erfurti ega-parkot, besétáltunk a városba találkozni erfurti magyar barátainkkal, akiknek szintén van két kisfiuk, Áron Danónál 3 nappal fiatalabb. Erről a történelmi találkozásról van már egy beszámoló itt, ez pedig a mi változatunk.
Mivel a vasárnap nem mindenkinek vasárnap, Matyi rövid beszélgetés után feláll és elköszön, mert aznap még énekelnie kell. Na nem altatódalt a fiainak, hanem szépen beöltözve az operában. Előtte még lefotózza a társaságot.



Emőke Áronnal és Apuci:

Danó egész nap a babakocsiban volt, így most ő is kéri a figyelmet.


Több kéz többet ringat:


Mese, mese, meskete:

Ez olyan kávézó, ahol a gyerekek is vigan és zavaratlanul játszhatnak, az egyik sarok nekik van berendezve. Ádámmal ezt ki is próbáljuk:

Polgári kényelem:


Emőke elkísért minket a fiúkkal az állomásra. Ezt mindenképp meg kell ismételjük, nagyon jó volt találkozni velük. Én pedig, bármennyire küzdöttem is ellene, végre elszenderedtem.
Hosszú nap volt és nagyon szép.

Pihenés

Szavak nélkül is megértjük egymást:

Válladon megpihenni jó:

Erfurti kirándulás - első rész

Vasárnap kihasználtuk az első igazi nyári napot és elindultunk vonattal Erfurtba az ega-parkba.
Ez szabad fordításban kert és szabadidő park. Bódító illatok közepette gyönyörködtünk a virágtengerben, csodálatos színekben virított a rét.

Nárcisz, tulipán, jácint, árvácska és sok olyan virág, amiről senki se hallott (mi legalábbis nem) váltogatta egymást a sok-sok ágyásban.


Nekem is nagyon tetszett, ugráltam, futkorásztam az ágyások között - igaz meg is téptem egyik-másik virágot, amiért meg is dorgáltak szüleim, de én elszaladtam, hogy alig értek utol.
Szép-szép, csak még nagyobb élvezet olyant csinálni, amit nem szabad...


...ding-dong, szól a harang...

Ezeknek a szemtelen hattyúknak odaadtam volna az összes kekszet, csak nem hagyták Anyuciék, erre kimásztak a vízből és majdnem megcsipkedtek.

F: "Ez néni."
"Tényleg? Honnan tudod?"
F: "Van cicije!"

Nagymama folyton hüledezett, hogy én mennyit tudok szaladgálni, egy percre se akartam beülni a kocsiba és ölbe se kérezkedtem, ahogy szoktam, pl. útban az ovi fele. Ha tettek volna kilométerórát a lábamra, hajaj sokat mutatott volna!

A kilátótoronyba is felmentünk és beláttuk a várost. Nagyon szép!

Ágyúra mászni nagyon muris:


Ott volt a barátom, a csacsi is és még sok más állat:

...nemcsak élőben:

Nyuszi ül a fűben... középen az Nagymama Danóval :)

Uhu, az okos bagoly:

Végre elértük a játszóteret is, ami kicsinek, nagynak egyformán nyújtott szórakozási lehetőséget:

Hajóra szállni,
...vagy sziklára mászni egyaránt érdekes volt,

elefántot meglovagolni pedig kimondottan izgalmas.

Erre a tűző napra nem számítottunk, így Anyuci kunyerált egy apukától egy kis napkrémet, hogy le ne égjek. A fülemet kifelejtette, amit következő nap meg is éreztem.
Kezdek kissé elfáradni, de délutáni alvásra semmi kedvem, mert még élménydús lesz a délután.

Ma reggel

F: "Én elbújok babával".
A: "Igen? Összebújsz?"


F: "Igen, összebújtam."

7 hét

Csütörtökön virradóra,
megjött Danó e világra!

És ennek már pont 7 hete, hogy megszületett kisöcsém. Ki hitte volna, hogy akkorát fejlődik ez az idő alatt. Ezt az időt természetesen végtelen mennyiségű képpel dokumentáltuk, aminek csak egy töredékét mutatjuk itt be -de akkor is sok, csak a türelmesek "lapozzanak". De igérem, megéri.
Apuci itt büszkén szorongatja kétnapos kisfiát:



Vasárnap reggel összebújunk mind, én mindenképp meg akarom szorongatni és ölbe akarom venni Danókát, hiszen a Puppimmal annyit gyakoroltam! Anyuci szelíd, de koncentrált felügyelete alatt ezt meg is tehetem.


Amíg én szánkózom szomszéd barátommal, addig Anyuci Dániel születésének negyedik napján, vagyis vasárnap, sztárfotókat készít a babáról:

Hát nem ennivaló?


...és ő tűri rendületlenül, miközben arcát simogatja a nap:

Dániel még alig egy hetes itt, de már befészkelődött ő is a nagy ágyba! Ha épp oviban vagyok, akkor nem baj, engedem:

Egy csokor gyerek:
Az egy hetes Dániel kedvenc helyén, Anyucinál:

Apuci pelenkázott kizárólag az első héten, ezt elrendelték a szülésznők, hogy pihenhessen Anyuci. Ment neki ez könnyen, hiszen gyakorolt apa:

Még egy csokor gyerek, Dániel kéthetes születésnapján:

Megérkezett Nagymama és ő is szivesen ringatja a csak ritkán hasfájós babát:


Március 23 - egy megszokott kép a reggelinél:

Szieszta a kanapén, ami csak azért lehetséges, mert én oviban vagyok:

Büszke nagy tesó vagyok, folyton lesem, hogy mikor kacag, mert szokott! És olyankor én is nagyon örülök:


Itt nem a tévé előtt ülünk, hanem bemutatjuk Xenia keresztanyámnak a családot. Dániel már egész éberen figyeli a fényeket, a modern technikát sose túl korai elkezdeni. A skype jó találmány, csak kár hogy sosincs rá időnk:

Nagymama magyaráz a négy hetes Danónak:

"Hogy nem hagyják az embert aludni!"


Itt nem azért olyan nevetős, mert április 1, hanem mert Tata, tokája láttán folyton falusi plébánosnak nevezi. Ezt Anyuci nem élvezi egyáltalán. De ami igaz, az igaz, elég dagi kisöcsém:

Nagymama és unokája:

Nem mondjuk meg hányadik fürdetés ez, mert megköveznek, de tény az, hogy Németországban késöbb és ritkábban fürdetik az újszülötteket, hogy védjék zsenge kis bőrüket. Amúgy se mocskos egy ilyen pici baba, elvégre se homokozóba nem jár, se pocsolyába nem tapicskol élvezettel, mint én. De azért a fürdetés nagy családi élmény, én is besegítek:

Dániel ismét a kedvenc helyén, ahol sokszor órákig elvan:

Csevegés nagymamával.
Mikor alszik, horkol, mikor nyújtózkodik, morog és ha ébren van aranyosan gőgicsél. Itt több mint négy hetesen, március 5-én:


Változatok egy témára:

Családi fotó egy csokor gyerekkel.
Apuci is otthon van, de csak azért, mert készülünk a nagy utazásra. A fiúk, vagyis én Apucival indulunk Saarbrückenbe, Lilith elsőáldozására. Nagy izgalomban voltam, mert piros és fehér vonattal is ígérték, hogy megyünk, 6 óra vonatozás áll előttünk. Apuci is izgul, mert ez az első hosszabb utazása velem. De ezen a képen egyikünkön se látszik az izgalom:


Első hosszabb kirándulása Dánielnek pedig Weimarba vezetetett egy nappal később, április 10-én. Anyuci félig-munkaügyben utazott oda, de azért inkább be akarta mutatni kollegáinak és kedves ismerőseinek a babát. Csodájára is jártak:

Kukucs!

5 hét:

És zárul a kép Apucival, aki immár 6 hetes fiát tartja az ölében (van aktuálisabb is, de azt majd legközelebb):