Ez igaz, hogy már régi hír, mert elvileg bármelyik nap bekopoghat a gólya (hivatalos időpont március 9-10), de Anyuci annyit nyafogott, hogy alig jut ideje erre a terhességre, meg hogy nincs egy képe se a naponta növekvő tekintetes hasáról, hogy kezembe vettem az új fényképezőgépet és dokumentáltam. Kezdőnek egész jó, nem? Mert csupán a hasáról volt szó...
Karácsony körül már jócskán látszott, barátnőktől kapott kismamaruhákba bugyolálva jól ki is emelte:
De még jobban látszik, ha felfedem, elvégre nekem is ismerkednem kell a kistestvéremmel. Néha simogatom,
néha puszilgatom:
Viszont rám kell időnként szólni, hogy vigyázzak, ne rúgdossam, vagy ugráljak Anyuci hasán.Ha megkérdik az oviban, hogy hol a baba, van hogy felemelem a blúzomat és rámutatok a saját hasamra - főleg, ha sokat ettem, szinte úgy dudorodik az én hasam is, mint a pocakos Mámának.
Januárban még be tudta kapcsolni a kabátját,
de ha kipakolta a hasát, akkor Julia barátnőjének kis hasa bizony a háttérbe szorult, pedig ő egy hónappal később vár babát:
Az apukák is örülnek a terebélyes pocakoknak:
Nekem még az a fontos, hogy bele tudjak fészkelődni Anyuci ölébe és ez nemcsak januárban működött. Anyuci szerencsére még mindig ölbe vesz, ha muszáj cipel is egy kicsit...
Aktuálisan így néz ki egy dinnyekúra eredménye - valahogy nem értette meg Anyuci, hogy ne egészbe nyelje le azt a vizenyős gyümölcsöt:
Pocak ide, pocak oda: ha lehet vele játszani, akkor én is várom a kisöcsémet - de egy dolgot már most leszögezhetünk: a játékok az enyémek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése