Én is!

Én is készülök a nagy eseményre, vagyis inkább készítenek a szüleim. Már novemberben szülinapomra kaptam egy babát, amit elneveztem Puppinak. Puppit pelenkázom, babusgatom, hordozgatom, ahogy majd szüleim fogják állítólag vinni az öcsémet:

De kocsikáztatom is, elvégre legyen neki is élménye...

Néha pedig oda is vágom a földhöz. De csak ha már meguntam.

Azonkívül kaptam január végén megvesztegetésképpen egy plüssállatot, kedvenc filmfigurámat. Anyuci rendelte meg Hanna barátnőjétől Budapestről, február közepetáján ide is adták nekem. Imádom! Azt akarták vele elérni, hogy átköltözzem a saját ágyamba, amit néhány hete fel is állítottak. Az ágydologról még beszélhetünk, de tény az, hogy amióta megvan Mazsola (akit legtöbbször Röfröfnek hívok), a Puppi csak másodállásban lett babusgatásom tárgya, ha tehetem viszem az oviba is:

Ezek a bugyuta óvónénik azt kérdezték, hogy krokodilust melengetek-e a mellemen - hát nem láttak még zöld malacot??

Időnként viszont vissza-visszatérek Puppihoz is, főleg, ha babalátogatónk van, olyankor büszkén felköttetem magamra, elvégre fel kell készülnöm alaposan kisöcsém pesztrálására.

Aki ezeket a képeket látja, világosan látja, hogy megállom a helyemet nagytestvér szerepemben.