Biciklizem

Már régóta ígérik nekem a szüleim, hogy az Elia barátomtól örökölt biciklit végre hajthatom. De ehhez nem igazán volt megfelelő időjárás, vagy mindig kellett sietni valahova. Ez olyan gépezet, hogy nincs pedálja, tehát két lábammal hajtom és a lényege az, hogy kifejlessze egyensúlyérzékemet. Szinte minden német gyereknek van, a szülők néha alig bírják utolérni őket, főleg, ha dombról karikáznak le a fiúk-lányok.


Én az udvaron már kipróbálhattam egyszer, nagyon élveztem és most végre elindultunk sétálni is vele. Mondanom sem kell, hogy még nem értem el a várt sebességet, valamivel lassabban haldtunk, mint azt a szüleim elképzelték. Sebaj, a tavasz beköszöntével ügyesen gyakorolok és olyan gyors leszek, mint a szélvész - legalábbis attól fél Anyuci...

És persze sisak nélkül szóba se jöhet a túra! De mivel hasonlóan kanárisárga, mint a biciklim, ezért büszkén hordom.