Mi mindig mindenről lekésünk...

...pl. a Mikulás-beszámoló is elmaradt a sok munka és egyéb hanyagság miatt, pedig az én bakancsomba is került valami. Igaz, ha összehasonlítjuk a tavalyi mikulásozással, akkor az idén elég gyenge volt a felhozatal. Tavaly még alig 1 hónapos voltam, de volt vagy 2 különböző nagyságú csokitélapó a cipőmben. Lásd azt a pici, de teletömött lábbelit.

2007. dec. 6 és

2008. dec. 6

Ahhoz képest az idén már csak egy almára telt (az almát már kicsentem a képből) meg egy kis kekszre, az is olyan cukor nélküli. Eszi a fene. De az alma az finom volt. Abba általában belevájom néhányszor a fogamat és ha nem fojtogat a héja (csak bio-almát eszem, tehát lehet annak héja, mert abban van a vitamin), akkor megeszem szinte egy egészet.


Egy másik fontos esemény Ádám haveromnak látogatása volt, aki már nagyfiú, szinte 3 hónapos és nagyon éberül nézelődik, mosolyog, néha sír, ha fáradt. Most még csak megsimogathattam, de jövő nyáron már együtt fogunk focizni (vagy 2 év múlva? Majd meglátjuk, a mai gyerekek egyre gyorsabban fejlődnek). Jaj különben erről az eseményről egyetlen kép se készült Anyuci gépével (szerintem megilletődött Matyi kamerája láttán), de mivel mindenki más gyorsabb nálunk ezért erről már van jel Ádám blogján. Itt lehet ezt megcsodálni.