Apuci nem mondható valami nagy nyelvtehetségnek. Ez tény. Próbált ő már magyarul tanulni, de sok sikerrel nem járt. Persze, amióta Anyuci csak magyarul beszél velem, csak ráragad egy-egy szó, amit aztán előszeretettel is használ. Ilyen pl. a LURKÓ. Néha büszke, néha szigorú hanglejtéssel ejti ki ezt a szót, ugyanakkor érezni, hogy nagyon tetszik neki.
Ha a pelenkásvedret nyitogatom vagy a zenegépet piszkálom (ami nekem szigorúan meg van tiltva, ezért érdekes), akkor felemelt hangon dörög ki száján, hogy LURKÓÓÓÓ!
A minap Anyuci mesélte Apucinak, hogy odamentem a konyhai CD-lejátszóhoz és bekapcsoltam Amy Winehouse cd-jét, majd a zene ritmusára billegtem. Erre meleg tekintettel felém fordult Apuci, nagyot cuppantott az arcomra és azt mondta, hogy: du süsser Lurkó!
Ha egy csibész cselekedetemet elemzi és azt akarja mondani, hogy milyen lurkós, akkor az irodalomelemzés példáján azt mondja, hogy lurkesk (Anyuci ezt csak Kafka-val kapcsolatban ismeri...). Ha pedig becézget, akkor előfordul, hogy hozzátesz még egy szótagot, pl. így: Lurkolo.
Szóval hogy is igazodjon el az ember, főleg, ha még kezdő nyelvtanuló, ha egy szó ennyiféleképpen használatos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése