Az igazság az, hogy a technika bolondja vagyok, így se távirányító, se telefon, se kábel nincs biztonságban előttem. És mivel mindig akad egy szürke vagy fekete lapos téglalap a közelben, én bizony kitombolom magam (3 mobil, 1 vonalas telefon, 6 távirányító: tévé, dvd-lejátszó, dvd-felvevő, receiver, cd-lejátszó, erősítő).
De a legjobban mégis a telefont szeretem, azt is használom a leggyakrabban. Elvégre sok elintéznivalóm van. Pl. Nagymamáékat is fel kell időnként hívjam, hogy elújságoljam legújabb kópéságaimat.
Ha jól emlékszem, Anyuci mindig tárcsáz egy előszámot, mert az olcsóbb. Utána pedig a 0040...
Halló! Halló! Ott ki beszél? ... Hát ez nagyszerű!
Azt még ellestem, hogy ezzel a telefonnal jól lehet egyik szobából a másikba sétálni. És mivel én világbajnok szinten totyogok (sőt szinte szélsebességgel futok), nekem is nagyon jól beválik, mert egyszerre halló-hallózhatok és felmérhetem a terepet.
Megnézem, hogy hol is vannak a szüleim...
A nappaliban ücsörögnek, de sajnos nem érnek rá. Átadhatok nekik valamit?
(dehogy adom át nekik a telefont, mert már rossz élmények fűznek telefonátadáshoz, mert egyszerűen kivették a kezemből és jó magasra eltették)
Variációk egy témára. Anyuci mobilja már régi és ócska. Nyugodtan vehetne magának egy újat, hogy ez maradjon csak nekem. Azt is láttam már, hogy az emberek utazás közben a kocsiikban is telefonálnak - hiába tiltja a törvény.
Van valakinek kifogása ellene?
Na jó, lehet még felöltözöm, mielőtt beindítanám a motort...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése