Karácsony meets Weihnachten

Eljött az adventi időszak. Három hete. Ilyenkor már minden német családban rég folyik az ún. Plätzchen-mánia. Vagyis mindenki rég megsütötte és eszi őket. Nem egyfajtát, hanem 3-5-12-t (ez nem vicc, a német hagyományörzők értelmében nincs felső határ a családi receptek kipróbálásában). Általában az első adventi vasárnapra készülnek el Plätzchen-nek (ha lefordítanánk, akkor a karácsonyi aprósüteménynek felelne meg). Van, hogy ügyes háziasszonyok a féltve őrzött recepteket már hónapokkal előtte előkeresik, van hogy az advent első hetében barátnők összeülnek közösen sütögetni, vagy nagyszülők az unokákkal, de még az iskolában a délutáni foglalkozás idején is elkészülnek ezek a csodák. Kedvelt ajándék is egyben, ha az adventi időszakban meglátogatják egymást az emberek, átnyútják egymásnak és várják az elismerő tekinteteket ("Ezt mind te csináltad?! Jaj, ennek a receptjét mindenképp meg kell add!").
Mi is kaptunk két kis dobozzal Oma-Hanna-tól, aki gyengélkedése ellenére megtette a normáját. Barátaink is hoztak múlt héten egy pici, ízlésesen átkötött zacskóban. Nagyon finomak voltak, tudom hallomásból.
Erre Anyuci is nekiveselkedett és el is készült advent második vasárnapjára egy adag Plätzchen-nel - de csak egyfajtára telt az energiájából meg az idejéből.

Ha valaki erre azt merné mondani, hogy ez közönséges keksz, annak meggyűlik a baja a fentemlített hagyományőrzőkkel. Mondanom sem kell, hogy szüleim egyhamar el is pusztították, csak Anyuci barátnőjétől jött elismerés, mert ő kapott aznap néhányat (ajándékba... :)...). A németek erre megcsóválnák a fejüket, hiszen ezt karácsonyig majszolják az ún. Kaffee und Kuchen étkezésükön (ami olyanszerű mint a magyar uzsonna, csak nem lehet megvariálni pl. sós ételekkel. Azonkívül, aki nem iszik kávét, az kaphat teát, ami pedig az angol tea-time-ra hasonít. Csak még annyit ehhez a témához, hogy Apuci a kávéját nem tudja csak úgy felhajtani, mindig kell egy kis édes valami hozzá).
Mivel mi a karácsonyt nem itt töltjük, Anyuci barátnője, Susi megkérte Anyucit, hogy süssön már valami magyar karácsonyosat. Otthon Nagymamám 60-félét szokott sütni (átvitt értelemben, de tényleg nagyon sokat), éjszakákon át, hogy meglegyen karácsony estére. De nem előtte.
Susi összehívott egy baba-mama-csapatot magához és beharangozta, hogy lesz magyar specialitás. Lett nagy receptkeresés (telefonon, emailen a család főcukrászánál, Nagymamánál), gyúrás, keverés, sütés és ma Anyuci megsütötte élete első beiglijét. Így nézett ki:


Mindenki meg volt elégedve. Én ebből se kaptam, de majd írok külön erről a témáról.
Ja, és még megfordult egy püspökkenyér vasárnap a konyhánkban, Ádám anyukája, Emőke sütötte. Rövid élete volt ennek is, ugyanis nagyon finom volt.