Imádok lépcsőt mászni! Csak hagynák... Csak úgy lesem, hogy mikor nyílik az ajtó, pl. ha Apuci (alias Papa) leviszi a szemetet vagy lemegy az újságért. Olyankor kisurranok és irány a felsőbb emeletekre. Már háromszor megmásztam 48 lépcsőt, tovább nem lehetett, mert elértük a padlást, pedig még bírtam volna. Olyankor mindig a sarkamban van hol Anyuci hol Apuci, mert félnek, hogy vissza találok esni. Olyankor hol azt hallom, hogy "Háttal, kicsi szivem, háttal!" vagy "Rückwärts Félix!" - és van hogy meg is szivlelem, de eddig csak 2-3 lépcsőfok erejéig jön össze. El kell még lessem Mio barátomtól, mert ő már nagyon ügyesen tud visszafelé menni a lépcsőn.
Jaj, és mondtam már, hogy tipegtem 2 lépést támasz nélkül? Sok térdhajlítást is tudok csinálni, Anyuci próbált utánozni, de a harmadik után azt mondta, hogy nem muszáj.
2 megjegyzés:
Hajrá!
Üzend meg Anyucinak, hogy ne szorgosan kísérgessen a lépcsőn, jó sport, és nálatok nincs is tíz emelet;)
kimaradt a ne és a szorgosan közül, hogy ne aggódjon
Megjegyzés küldése