2008. október 13., hétfő

...ami eddig történt...

11 hónapos elmúltam, pontosabban november 4-én leszek 1 éves. Leszámítva a születésem óta 3 hónapig tartó hasgörcsöket, amit rajtam kívül bizony az egész család megszenvedett, nem voltam egyáltalán beteg (ilyenkor Anyuci, alias Mama kopog egyet valami fában, vagy a fején). Hat hónapos koromban, első két fogam kibújtakor kissé betaknyosodtam, az oltásokat is nagyon jól bírtam. Van már augusztustól összesen 6 fogam (négy fent és kettő lent), mostanában kezdem használni is őket - eddig utáltam minden szilárd és nem pépesített állagot, mert folyton megakadt a torkomon. Most már az almába is bátran beleharapok. Nagyszüleim látogatásakor júniusban gyors léptekben kellett fejlődnöm, hogy lássák milyen ügyes unokájuk van, így átestem azon a frusztráló időszakon, amikor hátrafele csúsztam csupán és elindultam négykézláb. Rá néhány napra fel is húztam magam egyedül, azóta büszkén állok, egyre biztosabban támasz nélkül is.
Nyelvi fejlődésem még megfejthetetlen. Hogy melyik nyelvet fogok előbb beszélni, az még mindenki számára rejtély. Néhány hetes korom óta szeretem az "ó"-t, régen a sírást egy elnyújtott ó-val fejeztem be. Mostanában kétféle ó-t használok: a rövidet és hirtelent akkor vetem be, mikor különösen érdekel valami - ilyenkor nyújtom a kezem is, mert kell, de azonnal. A hosszúra nyújtott "ó" lehet csodálkozás vagy éppenséggel csodálat jele és Anyuci szomszédja szerint (aki beszédműveléssel foglalkozik és a logopédiához is ért) nagyon jó a technikám, mert kitartóan és hosszan csücsörítek. Kb. július óta mássalhangzókkal is gazdagodott a szókincsem, egy időben azt mondtam, hogy "gyegyetyetya", amire Apuci (alias Papa) rávágta, hogy "ez a gyerek azt mondja, hogy GYERTYA" (és ha ezt Apuci mondja, akkor így igaz, mert ő nem ismer sok magyar szót, de ezt kimondottan értette). Anyuci egy barátnője pedig azt mondta, hogy az tutti, hogy magyarul van. Volt egy időszak, amikor azt mondtam, hogy "mamama", de erről leszoktam, újabban a "tátátetá"-gyakorlom, sőt a "wauwau" is előfordul a szókincsemben. Ilyenkor legtöbbször a kutyát értem.
Tegnap az orvos néni, amikor az U6-oson voltunk (így hívják itt a fejlődési ellenőrzéseket, ami a német Untersuchung, vagyis vizsgálat rövidítése - és nem nehéz kitalálni, hogy ez a hatodik volt) azt mondta, hogy nagyon jól fejlődök, hagyjanak a szüleim mászni, mert az jobb, mint idő előtt elindulni. Persze nem árultuk el neki, hogy én saját magamtól körbejárom az asztalt, a kanapé, ágy és akármi más szélén alig kapszkodva járok.
Egyszóval meg van velem mindenki elégedve... eddig.

Nincsenek megjegyzések: