Köln

Felkerekedtünk egy rövid hétvége erejéig meglátogatni az eddig sose látott családot. Ezt én se igazán értettem, de a helyzet az, hogy pl. Anyuci se ismerte még Oma testvérét és annak családját. Hébe hóba kaptunk egy-egy képeslapot, gratuláltak születésemkor vagy szüleim esküvőjére. Most viszont volt egy konkrét meghívásunk Tante Mica, Oma testvérének 85-ik születésnapjára. Így hát felkerekedtünk június első szombatján és vonatoztunk egyet nyugat irányába, Kölnbe. Bár az út közel 7 órás volt, én nagyon élveztem... legalábbis az elején.


Tante Mica lányánál, vagyis Apuci unokatestvérénél (aki 15 évvel idősebb Apucinál), Stellánál szálltunk meg, és persze előnye volt e látogatásnak, hogy így a saarbrückeni nagyszüleimet valamint unokatestvéreimet is láthattam. Ez itt balra Oma testvérével, Micaval (ők se találkoztak már nagyon régóta).

Stella és tenkintélyes bajszú férje Walter nagyon, de nagyon kedvesek voltak. Köln egy külvárosában laknak egy nagyon szép házban és olyan volt, minta már nagyon régóta ismernénk egymást.


Walter, akinek 3 fia van Stellaval, de még nincs unokája, nagyon sokat foglalkozott velem és mivel én ezt nagyon élveztem, ide-oda hurcoltattam magam.

Anyuci hosszan elbeszélgetett Stellával a családról, a horvátországi valamint magyarországi gyökerekről. Oma édesanyja ugyanis Villányból származik. Stella kimondottan örült annak, hogy Anyuci magyarul beszél velem, úgy érezte, hogy ezzel bezárul egy eddig csonka kör. Az ő 3 fia nem tanult meg horvátul, pedig Stella Horvátországban született ott nőtt fel 14 éves koráig, úgy, hogy csak horvátul tudott. Ők svábokként vándoroltak ki annak idején Németországba, de ott tiltották a német nyelvet. Xenia keresztanyám nagyon sajnálja, hogy ők mind nem tanultak meg horvátul - de ez valamelyest érthető, mert pont olyan, mintha Anyuci engem románra tanítana. Tante Mica viszont a mai napig is horvátul beszél Stellával.
Amíg a nagyok ilyen fontos dolgokkal töltötték az időt, addig én vígan játszadoztam unokatestvéreimmel, főleg Lilith-tel.

Már húsvét óta nem találkoztunk!

Bizony meglógtam a családi összefüggések órájáról, így kissé tanácstalanul álltam a sok ember előtt, akik mind a Zagreb nevű vendéglőbe jöttek Tante Micat felköszönteni.

Valaki érti ezt?!

Stella bátyja Drago, ő nekem tehát a nagybácsim. Viszont akkor az unokájának én vagyok a valahányadik fokú nagybácsija!!! Ez a lány, aki a háttérben 14 évesen mosolyog, az én unokahúgom lenne???


Ez egy kicsit sok így egyszerre, de szerencsére ott van Apuci és Xenia, akik nyugtatnak és bizonygatják, hogy van ennél komplikáltabb helyzet is...

A végén aztán mégis úgy döntök, hogy átköltöztetem a bulit a Zagreb étterem lépcsőházába, ahol Lilith-tel nagyon jól elszórakoztam.





Sajnos a hétvége nagyon hamar eltelt, következő nap alig volt egy kis időnk megcsodálni Lucky-t, a család fekete kandúrját, akivel elég jól eltársalogtam, mert már elég rég megtanultam azt, hogy Miaaau.




Ide még biztosan jövünk és nem várjuk meg míg eltelik egy újabb évtized. A vendégszeretetet mi is szivesen viszonozzuk Jénában!