Ajaj! ... az idő hogy lejár, Cserebogár, sárga cserebogár!
Bizony 5 éve annak, hogy Anyuci és Apuci Segesváron a családi templomban örök hűséget esküdtek egymásnak - 2005 augusztus 21-én. Ezt most Riomfalván ünnepeltük, Tatáék frissen tatarozott házában (a képen bal oldalt), idillikus környezetben:
A nap nagy eseménye a vinetasütés volt (van, aki padlizsánnak hívja), amit ilyen ipari mennyiségekben nem ajánlatos a konyhában véghezvinni, főleg nem ilyen hőségben. Különben is parázson a legfinomabb. Anyuci ugyanis imádja a vinetát és Apuci a zakuszkát (aminek fő összetevője a vineta). Tehát nekiláttunk a munkának és Tata befogott engem is, én pedig készséggel segítettem:
Tűzzel játszani nem szabad... de én követem Tata utasításait és vigyázok, hogy ne égessem meg magam. Az igazság az, hogy nagyon vonz a tűz:
Apuci, Xenia Danóval, Lilith és Uta csodálva nézik, hogy milyen jól működik a nagyapa-unoka koprodukció. Később még segítenek is megpucolni a vinetát:
Azonkívül jót szórakoztam Lilith-tel a riomfalvi vártemplom lépcsőin,
vagy a lengőágyban, amit az udavron két fa közé feszítettünk:
Isti csinálta! - mutatom Apucinak a remekművet, egy vitorlást, amit Isti rögtönzött nekem. Nagyon örültem neki:
És Isti is nagyon örült... ki is próbáljuk a ház előtti csorgónál:
Szép nap volt, vendégeinknek is nagyon teszett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése